Heyhoo :))
Most nem résszel jöttem,de az is hamarosan kész lesz.
Az egyik barátnőm novelláját fogom most leírni nektek mert szerintem nagyon jó lett (én elsírtam magam amikor olvastam) és szeretném veletek megosztani.
Nagyon jól ír,és ez volt az egyik ok amiért arra gondoltam,hogy megosztom veletek a novelláját.
A másik pedig az,hogy tényleg KIBASZOTT jó.
Remélem tetszeni fog nektek. :))
Jó olvasást.! :*
xxSzandra
Egyszer eljön az a nap amikor a régi szobánkba belépünk.
A posztereket látva vissza emlékszel azokra a napokra amikor egyesével tetted fel őket,és a végén annyi poszter volt a szobád falán,hogy a fal nem látszott.Vissza emlékszel arra amikor a barátid csodálkozva nézték a falat,hogy mennyi poszter.A sok kicsi,de neked mégis fontos dolog a polcokon,poros de ugyan olyan fontos dolgok.Körbenézel jobban.Az albumok amiket úgy vártál,hogy megjelenjenek,a polcon vannak.Beljebb mész,hogy a szoba minden kicsin részét meg tudd nézni.Az ágyadhoz érsz.Leülsz és csak visszagondolsz azokra a napokra,amikor minden egyes nap mikor felkeltél,és az ágyad szélére ültél gondolkoztál azon,hogy a mai nap éppen milyen hírekkel fog szolgálni.Fel állsz és az íróasztalodhoz mész.Megpillantod a kis cetlikre írt zeneszámok kicsiny részét,idézeteket,tényeket.Az egyiken ez áll: "Ha a rajongóink nem lennének,nem tartanánk itt." ahogy ezeket a szavakat olvasod,elmosolyodsz,hogy lehet,hogy annyi éven át melletted voltak,és már nincsenek.Lentről hallatszik ahogy anyukád szól,"Kicsi,gyere ebédelni".Te elindulsz ki a szobából,de véletlen neki mész a szekrénynek és leesik egy doboz..
A csillogó villogó poros dobozra ez van írva: DIRECTIONER EMLÉKEK.A szíved összeszorul.Kinyitod a dobozkát és megpillantod az egyik már rég kinőtt kedvenc pólódat amin a fiúk vannak.Kiveszed a dobozból és magadhoz méred.Elmosolyodsz,hogy milyen pici a póló,majd kiveszel egy kicsi könyvet,és beleolvasol..."Kedves naplóm!Remélem ha majd felnövök lesz egy csodálatos házam,ami nem túl nagy de gyönyörű.Lesz két kutyám,két cicám.Szeretnék majd gyerekeket is.Egy kisfiút és egy kislányt.És lesz egy gyönyörű esküvőm is.Mikor aláírom a papírokat,azt dogom odaírni: Mrs.Horan;Malik;Tomlinson;Payne;Styles :)"Ahogy ezt elolvastad mosolyogsz és egy öröm könnycsepp csúszik le az arcodon,amit hagysz lecsöppenni a padlóra.Tovább lapozol a kiskönyvbe.A dátum amit akkor olvasol 2017."Kedves Naplóm!Ezúton meg szeretnélek bízni azzal,hogy vigyázz az én titkaimra,vágyaimra,verseimre.Sok éven keresztül írtam,rajzoltam,sírtam a lapjaidra.A lapjaidra írtam mikor Directioner lettem.Amikor anyukám megvette nekem a koncertjegyemet.
Ennél a résznél nem olvasod tovább a naplót.Leteszed a földre és belenyúlsz a dobozkába.Kiveszel egy lapot ami félbe van hajtva.Kinyitod és elolvasod a szöveget.A mosolyod mellé egy könnycsepp is társul."Directioner Forever" ez állt a papíron.Belenyúlsz a dobozkába és egy ruhadarabkát szedsz ki a dobozból.Kihajtod a ruha oldalait és találsz benne egy kulcsot.Nézegeted a kulcsot,nem érted mi lehet az.Ismét belenyúlsz a dobozba,kiveszel egy hosszúkás dobozkát.A tetejére egy szívecske van rajzolva.Próbálod kinyitni,de nem megy."Kell egy kulcs" hangosan gondolkozol.Kiveszed a ruhadarabból a kulcsot,elfordítod a zárban.Kinyitod és a koncertjegyed volt benne.Kiveszed,és akkor eszedbe jut minden.A videónaplók,Niall nagy evései,Zayn tökéletes haja,Liam kanálfóbiája,Louis csíkos pólói,Harry göndör fürtjei,a sok zeneszám,a tesóid akik mind ugyan arra gondoltak amikor megláttak egy galambot,a parfümjük,a filmjük,az első szám amikor minden lány gyönyörűnek érezhette magát,a sok nevetés és a tökéletes hangjuk.Ekkor eszedbe jut az amikor koncerten voltál.Mikor berobbantak a színpadra és felrobbant szinte az egész stadion.És te csak sírni tudtál a többi tesóddal együtt.Sírtál,hogy láthatod őket,hogy eljutottál oda ahova mindig is el akartál jutni.Hallhattad a tökéletes hangjukat és ott lehettél velük.Eszedbe jut amikor a Little Things-t énekelték és mindenki a telefonjával világított,és a végén megköszönték a rajongóiknak,hogy vannak.Te persze végig sírtad az egész koncertet,nem tudtad felfogni,hogy ott vagy és látod őket.Mikor a végén elkezdték énekelni a What Makes You Beautifult-t minden lány sikított,és konfetti eső borította be a stadiont.Eltartottad a kezed és elkaptál párat amit eltettél emlékbe magadnak.Énekelted amilyen hangosan csak tudtad.
Feleszmélsz mikor kopogtatnak a szobád ajtaján.A szemed már vörös a sírástól.Az anyukád szól be a szobába ajtón keresztül,hogy menj mert rád várnak.Te megszólalsz elcsukló hangon: "Pillanat és megyek." Anyukád lesétál.Te még egyszer ránézel a koncertjegyre,majd visszateszed a dobozba.A kulcsot visszacsomagolod a ruhadarabkába és a naplót is visszateszed.A kicsi pólót magadhoz öleled.Visszazárod a dobozkát és visszateszed a szekrény tetejére.Kinyitod az ajtót.Még egyszer visszanézel.Visszanézel oda ahova először tetted fel a posztert,az ágyadhoz ahol minden reggel felkeltél.Minden poros,olyan kicsi és kedves hozzád.Könnyeid előjönnek és csak annyit tudsz mondani "Directioner leszek amíg élek." Sírsz mert tudod ők már nem játszanak többet,nem jön ki több zeneszám,a gyilkos képek és az édes mosolyuk.Bezárod a szobád ajtaját.Elindulsz le a lépcsőn a pólóval a kezedbe.A kisfiad és a kislányod odarohan hozzád.Megkérdezik tőled,hogy miért sírsz.Te csak rázod a fejed,nem tudsz megszólalni.Odalép hozzád a férjed,magához ölel és megpuszilja a homlokod.Letörlöd a könnyeid és magadhoz húzod a két kicsi gyereked.A lányod elveszi a pici pólót és magához méri.Megkérdezi tőled,hogy: "Anya miattuk sírsz?" Te bólogatsz. "Igen kicsim,ők voltak azok a fiúk akik megváltoztatták az életem." A kislányod megölel és azt mondja: "Anya én is szeretem őket.Meg szeretném köszönni nekik,hogy voltak neked és,hogy te mennyire szeretted őket." Te elmosolyodsz és a könnyeidet törölgeted.Felveszed és az asztalnál megebédeltek.Amikor kilépsz a régi ház ajtaján és az édesanyád rád mosolyog és azt mondja: "Emlékszem mikor elhatároztad,hogy te elmész Londonba és fogtad a bőröndödet és ugyan,így elmentél,akkor kisebb voltál és megálltál a kapuba és azt mondtad,én megkeresem a férjeim és elhozom ebbe az országba." Te csak nevetsz és megöleled édesanyád.Adsz egy puszit a fejére és megöleled.Elköszönsz és kisétálsz a kapun.Bezárod és felnézel a szobád ablakára.Mosolyogsz és tudod,neked mindig ott lesznek Ők!Az édesanyádra nézel és elmosolyodsz.Beszállsz a kocsiba és megy minden tovább,úgy ahogy eddig.De a szíved mélyén te mindig is emlékezni fogsz rájuk a csodálatos pillanatokra és a számokra.Mert Directioner vagy és ezt az élményt senki nem veheti el tőled.
Ennyi lenne.Remélem tényleg tetszett nektek.
Gratulálok Réka,amiért ilyen jól írsz. <3 :*
A csillogó villogó poros dobozra ez van írva: DIRECTIONER EMLÉKEK.A szíved összeszorul.Kinyitod a dobozkát és megpillantod az egyik már rég kinőtt kedvenc pólódat amin a fiúk vannak.Kiveszed a dobozból és magadhoz méred.Elmosolyodsz,hogy milyen pici a póló,majd kiveszel egy kicsi könyvet,és beleolvasol..."Kedves naplóm!Remélem ha majd felnövök lesz egy csodálatos házam,ami nem túl nagy de gyönyörű.Lesz két kutyám,két cicám.Szeretnék majd gyerekeket is.Egy kisfiút és egy kislányt.És lesz egy gyönyörű esküvőm is.Mikor aláírom a papírokat,azt dogom odaírni: Mrs.Horan;Malik;Tomlinson;Payne;Styles :)"Ahogy ezt elolvastad mosolyogsz és egy öröm könnycsepp csúszik le az arcodon,amit hagysz lecsöppenni a padlóra.Tovább lapozol a kiskönyvbe.A dátum amit akkor olvasol 2017."Kedves Naplóm!Ezúton meg szeretnélek bízni azzal,hogy vigyázz az én titkaimra,vágyaimra,verseimre.Sok éven keresztül írtam,rajzoltam,sírtam a lapjaidra.A lapjaidra írtam mikor Directioner lettem.Amikor anyukám megvette nekem a koncertjegyemet.
Ennél a résznél nem olvasod tovább a naplót.Leteszed a földre és belenyúlsz a dobozkába.Kiveszel egy lapot ami félbe van hajtva.Kinyitod és elolvasod a szöveget.A mosolyod mellé egy könnycsepp is társul."Directioner Forever" ez állt a papíron.Belenyúlsz a dobozkába és egy ruhadarabkát szedsz ki a dobozból.Kihajtod a ruha oldalait és találsz benne egy kulcsot.Nézegeted a kulcsot,nem érted mi lehet az.Ismét belenyúlsz a dobozba,kiveszel egy hosszúkás dobozkát.A tetejére egy szívecske van rajzolva.Próbálod kinyitni,de nem megy."Kell egy kulcs" hangosan gondolkozol.Kiveszed a ruhadarabból a kulcsot,elfordítod a zárban.Kinyitod és a koncertjegyed volt benne.Kiveszed,és akkor eszedbe jut minden.A videónaplók,Niall nagy evései,Zayn tökéletes haja,Liam kanálfóbiája,Louis csíkos pólói,Harry göndör fürtjei,a sok zeneszám,a tesóid akik mind ugyan arra gondoltak amikor megláttak egy galambot,a parfümjük,a filmjük,az első szám amikor minden lány gyönyörűnek érezhette magát,a sok nevetés és a tökéletes hangjuk.Ekkor eszedbe jut az amikor koncerten voltál.Mikor berobbantak a színpadra és felrobbant szinte az egész stadion.És te csak sírni tudtál a többi tesóddal együtt.Sírtál,hogy láthatod őket,hogy eljutottál oda ahova mindig is el akartál jutni.Hallhattad a tökéletes hangjukat és ott lehettél velük.Eszedbe jut amikor a Little Things-t énekelték és mindenki a telefonjával világított,és a végén megköszönték a rajongóiknak,hogy vannak.Te persze végig sírtad az egész koncertet,nem tudtad felfogni,hogy ott vagy és látod őket.Mikor a végén elkezdték énekelni a What Makes You Beautifult-t minden lány sikított,és konfetti eső borította be a stadiont.Eltartottad a kezed és elkaptál párat amit eltettél emlékbe magadnak.Énekelted amilyen hangosan csak tudtad.
Feleszmélsz mikor kopogtatnak a szobád ajtaján.A szemed már vörös a sírástól.Az anyukád szól be a szobába ajtón keresztül,hogy menj mert rád várnak.Te megszólalsz elcsukló hangon: "Pillanat és megyek." Anyukád lesétál.Te még egyszer ránézel a koncertjegyre,majd visszateszed a dobozba.A kulcsot visszacsomagolod a ruhadarabkába és a naplót is visszateszed.A kicsi pólót magadhoz öleled.Visszazárod a dobozkát és visszateszed a szekrény tetejére.Kinyitod az ajtót.Még egyszer visszanézel.Visszanézel oda ahova először tetted fel a posztert,az ágyadhoz ahol minden reggel felkeltél.Minden poros,olyan kicsi és kedves hozzád.Könnyeid előjönnek és csak annyit tudsz mondani "Directioner leszek amíg élek." Sírsz mert tudod ők már nem játszanak többet,nem jön ki több zeneszám,a gyilkos képek és az édes mosolyuk.Bezárod a szobád ajtaját.Elindulsz le a lépcsőn a pólóval a kezedbe.A kisfiad és a kislányod odarohan hozzád.Megkérdezik tőled,hogy miért sírsz.Te csak rázod a fejed,nem tudsz megszólalni.Odalép hozzád a férjed,magához ölel és megpuszilja a homlokod.Letörlöd a könnyeid és magadhoz húzod a két kicsi gyereked.A lányod elveszi a pici pólót és magához méri.Megkérdezi tőled,hogy: "Anya miattuk sírsz?" Te bólogatsz. "Igen kicsim,ők voltak azok a fiúk akik megváltoztatták az életem." A kislányod megölel és azt mondja: "Anya én is szeretem őket.Meg szeretném köszönni nekik,hogy voltak neked és,hogy te mennyire szeretted őket." Te elmosolyodsz és a könnyeidet törölgeted.Felveszed és az asztalnál megebédeltek.Amikor kilépsz a régi ház ajtaján és az édesanyád rád mosolyog és azt mondja: "Emlékszem mikor elhatároztad,hogy te elmész Londonba és fogtad a bőröndödet és ugyan,így elmentél,akkor kisebb voltál és megálltál a kapuba és azt mondtad,én megkeresem a férjeim és elhozom ebbe az országba." Te csak nevetsz és megöleled édesanyád.Adsz egy puszit a fejére és megöleled.Elköszönsz és kisétálsz a kapun.Bezárod és felnézel a szobád ablakára.Mosolyogsz és tudod,neked mindig ott lesznek Ők!Az édesanyádra nézel és elmosolyodsz.Beszállsz a kocsiba és megy minden tovább,úgy ahogy eddig.De a szíved mélyén te mindig is emlékezni fogsz rájuk a csodálatos pillanatokra és a számokra.Mert Directioner vagy és ezt az élményt senki nem veheti el tőled.
Ennyi lenne.Remélem tényleg tetszett nektek.
Gratulálok Réka,amiért ilyen jól írsz. <3 :*
:))
VálaszTörlésSzoval erre kellett.
Koszonom. De ez csak par mondat a szivembol. Inkabb el sem olvasom :')
Szóval igen. :)
TörlésMiközben írtam,sírtam. Nagyon megható. :')